Drága Olvasók!
Hát, nem vagytok semmik, az biztos! Egy hét alatt 10 rendszeres olvasóval bővült a gárdám, aminek nagyon örülök :) Nem akarok sok mindent erről a fejezetről mondani, mert reményeim szerint, elolvassátok; de azt most megmondom, hogy a következőkben Luke is többször lesz, valamint a 5SOS többi tagja is. Kissé fáradt vagyok most, de örülnék egy-két véleménynek! :)
Adelaide Owens
Az ágyban fekszem a puha párnáim zuhatagában, és a hófehér falat
mustrálom, mikor éppen azon gondolkozom, hogy fel kéne kelnem. A harmadik
munkanapom előtt már nem voltam olyannyira lelkes, mint az azelőtti napokon.
Ezt arra fogom, hogy bizonyára kifárasztott a pincérkedés.
Az ágy mellett álló
polcon rezeg a mobilom, majd annyiban maradt. Innen tudom, hogy üzenetem
érkezett, ám ahhoz is lusta vagyok, hogy kinyújtsam a kezem, és megnézzem,
mennyire kaptam fontosat ilyen korai reggelen.
Mégis ráveszem magam
arra, hogy megnézzem az üzenetet, aminek feladója meglepett, hiszen nem
szoktunk telefonon tartani a kapcsolatot: Ashton Irwin küldte. Kíváncsian
nyitottam meg a levelet, melyhez egy csatolmány tartozott. Nem igazán gondoltam
át, így egyből rákattintottam a megnyitásra.
A kilátás csodálatos volt a London Eye-ban, a lelkem pedig teljes
nyugalomban érezte magát a két ölelő kar között. Ash közelített felém, és csak
később vettem észre, hogy kamera volt a kezében. A szívem egy pillanatra
gyorsabban kezdett verni, mert féltem, hogy rájönnek az emberek a titokra: hogy
Luke-kal együtt vagyunk.
- Hé! - pirítottam rá élesen, és letakartam az arcomat. Luke mellkasának
süllyedését és emelkedését minden pillanatban éreztem, és azt is mikor elnevette
magát. Leselkedtem az ujjaim közül, majd megkérdeztem tőle - Amúgy ez a te
mobilod?- azt nem tudtam eldönteni, miért is kérdeztem, de megnyugvást kaptam,
mikor a válasz igenleges volt. Közelebb jött a kamerával, én pedig még jobban
Luke közelébe férkőztem. Összekulcsolta kezeit a hasamon, de a tenyerem még
mindig az arcomat takarta.
- Akarok egy csókot - szólalt meg a kamerázó fiú, mire én leveszem a
kezeimet, majd Lukéra helyezem. Kedvesem el is kezdett az ujjaimmal
játszadozni, közben pedig nem szólt egy szót sem az Ashtonnal folytatott
beszélgetésünkben.
- Tőlem aztán nem kapsz! - rázom meg a fejem, bár tudtam, hogy nem így
gondolta. A mobil még mindig felénk irányult, és jól tudtam, hogy még mindig
veszi, de már megbékéltem vele. Hamar megbékéltem az új helyzetekkel.
- Én én kapok? - tudakolta meg Luke bekapcsolódva a beszélgetésbe, mire a
fejem a sráchoz fordítottam, és mosolyra húztam a számat. Egy ideig csak néztem
a kék szemeit, melyek csillogtak a Nap fénye által, aztán mégiscsak
megcsókoltam. Gyengéd volt ez, de érzéki. Több hónapot sűrítettünk bele.
A videó végignézése után
nem a várt szomorúság lepte el a szívemet, helyette hatalmas mosolyra húzódott
a szám az emlékre visszagondolva. Mindig is pozitív ember voltam, és Luke
igazán tudhatja, hogy nem kell sok minden, hogy mosolyogjak.
Köszönöm, Ashton. Tényleg. xo Emma. Írom vissza a kis üzenetem a srácnak,
majd sikerül elég erőt összeszedve feltápászkodnom, és valami normális ruha
után kutatnom. A hőmérő szerint, ami a falon csüngött, 14 Celsius fok van, így
egy hosszú, kék sztreccsnadrágot, és tengerészkék csíkokkal ellátott pólót
vettem fel. Az egyik balerinacipőmre csúsztattam a lábaimat, mely kényelmes
volt, így a napi rohangáláshoz tökéletes lesz.
Mint eddig mindig, most
is hamarabb lettem kész, így még bőven járkálhatnék a nyári munkához kapott kis
lakásban, de jobb ötletem volt. A dobos srác rávett engem arra, hogy
nosztalgiázzak, ezért a mobilomon régebbi videók után kutattam. Találtam egy
igazán édeset, melyen Luke nagyon fáradtnak tűnik, hiszen dörzsöli a szemét, és
ásít. Emlékszem arra, hogy mit is mondott hozzá: jól vagyok. Miközben biztosan
az volt a gondolatai között, hogy: fáradt vagyok. És mégsem azt mondta, hogy
ezzel engem terheljen, miközben tudta, hogy nekem aztán bármit elmondhat.
- Mentem! - kiált az
előszobából lakótársam, aki szintén a program keretében van itt. Mark-kal
igazából nem vagyunk annyira jóban, de mivel mindketten egy cél érdekében
vagyunk itt, ezért nem akarjuk egymást kipécézni.
A lakás két részre van
elkülönülve, kaptunk saját fürdőt, de a konyha és a nappali egy részben van.
Eddig nem sokat beszélgettünk, és ez inkább miattam volt, hiszen én inkább
sétálgatok a csodálatos Sydney-ben, mint a srác, aki kockul vagy tévét néz.
- Oké - válaszolok vissza,
bár addigra már becsapta az ajtót, és látom elmenni az utcán az ablakon
keresztül. A takarót megigazítottam, majd a konyhába mentem, hogy igyak
valamit. A látvány, mely fogadott, nem igazán tetszett: a mosogató tele volt a
srác tányérjaival, az asztalon hagyta a reggelijének maradékát. Szuper… most
már mosogatni sem tudok anélkül, hogy az övét kikerüljem.
Nem örömömben, de
nekifogtam a konyha takarításának, és az asztal feltörlésének. Kiírtam egy
cetlire, szép nagy betűkkel a következőket:
Legközelebb hívj egy csajt, aki elmosogat
helyetted.
Emma
Próbáltam a lehető
legkedvesebben összerittyenteni neki egy kis levelet. Körülbelül negyed óráig
tartott, míg az ő szemetét összeszedtem, ne is várjon szebbet.
Azután már nem lassú
gyaloglással megyek a munkahelyemre, és a vékony, bézs kabátomat is kapkodva
veszem magamra, abban reménykedve, hogy többet nem kerülök ilyen helyzetben. Ha
igen, akkor már nem csak egy mondatban fogom megjegyezni a srácnak.
Mély levegő, ne húzzuk fel magunkat, mondom saját magamnak. Aztán mikor az
étterem utcájába érkezem, egyből érzem a tenger szelét, melyet eddig takartak a
házak. A munkahelyem a parton van, így csodálatos kilátás nyílik a vízrengetegre.
Belépek az étterembe,
ahol már pár dolgozóval találkozom, így köszönök nekik. Az étterem még nem
nyitott ki, de egy-két teendőt így is el kell intéznem - nekem is és a többi
munkatársamnak is.
- Emma! - hallom meg
Tiát kicsit messzebb, így a hang felé fordulok. A pulttól nem messze van, így
odasétálok, majd üdvözlöm is. A haját most feltételezhetően hullámcsattal tűzte
fel, így a nagy része kiengedve van.
- Azt szeretném
kérdezni, hogy holnap ráérnél-e este még négy órát maradni? Cserébe természetesen
elég a délutáni turnusba bejönnöd - teszi fel a kérdést a lány, miközben a pult
felé lépegetünk. Leadja a srácnak mobilját, mire az mosolyogva elteszi. A
pillanatnyi meglepődésemet próbálom nem kimutatni erről a nézésről: biztosan
van köztük valamit.
- Persze, mi lesz? -
tudakolom meg kíváncsian, mire a másik elgondolkodik. Nem is kell sok, mert
eszébe jut.
- Lagzi helyszín leszünk,
aztán még a héten lesz egy nyárnyitó parti, de arról elég később döntened -
válaszol a lány a hajába túrva, mikor is csörögni kezd a mobilom. Bocsánatkérő
pillantást vetek a lányra, mire ő csak legyint egyet, és beszélgetésbe
elegyedik a pultossal – illene kiderítenem a nevét.
A telefonon Luke neve
áll, és egy selfie képet készített magáról a készülékemen, miközben nem is
tudtam róla - természetesen ez még régebben volt.
- Szia, Luke - köszönök a
telefonba, miközben az ablakhoz caplatok. A szél megmozgatja tincseimet, és az
időközben levett kabátom miatt libabőrössé vált a karom. Ám nem igazán érdekel, tekintve, hogy a jelen pillanatban a másik oldalon ki van.
- Szia. Azért hívlak,
mert holnap délelőtt interjú lesz, melyre rajongók is mehetnek kisebb számban.
És szeretnélek meghívni - mondja a túloldalán Luke, mire mosolyra derül a szám.
Elképzelem, ahogyan a fiú a házuk előszobájában jár egyik ajtótól a másikig,
miközben velem telefonál.
- Rendben, ott leszek -
felelem boldogan, mert el tudok menni rá. Úgy látszik a sors is így szeretné.
Én pedig nem akarok nemet mondani erre.
Drága Adelaide!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a fejezet is, és örültem, hogy kaptunk egy kicsi Luke-ot, és visszaemlékezést. Talán mondanom sem kell, az volt a kedvencem az egészben. Érezni lehetett, milyen jól megvoltak, milyen természetesen mozogtak egymás közelében, és ez most hiányzik. Ashton szokás szerint aranyos volt - mindkét szálon -, é s annyira magam előtt láttam a visszaemlékezést, hogy csak na! #TeamLukemma A végén mondjuk hiányoltam egy kis érdeklődést a lány hogyléte felől, de legyen, lehet, hogy sietett.
És tényleg, mintha a Sors úgy akarná, hogy együtt legyenek. Nagyon várom ezt a koncertet, és kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valamilyen esemény a lagzin vagy az azt követő rendezvényen. A koncertet alig várom már! <3
Csak így tovább!
Ölel, FantasyGirl
Ui.: Tetszett, hogy a lány kiállt magáért, és kiírta azt a lakótársának. Én sem akarnék más helyett mosogatni.
Kedves FantasyGirl!
TörlésA visszaemlékezés a terveim között volt, bár azt nem terveztem, hogy ennyire előrehozom ezt. Ugyanis később akartam ezt megírni, de annyira ideillet, hogy muszáj volt :)
Hú... szegény Calum és Mikey! Luke van főszerepben, és utána Ashton szerepel a legtöbbet. Mindegy is, ez meg fog változni ;)
És akkor fogjuk rá, hogy sietett! ;)
Én kicsit erőltetettnek gondoltam, hogy pont így egymás után történt, de remélem, hozhat ilyen a sors a való életben is :) Az interjú meg a következő részben lesz :)
Ölel,
Adelaide Owens
Ui.: Hm. Örülök, hogy egy véleményen vagyunk ;)
Szia!:)
VálaszTörlésMa találtam rá a blogodra aminek nagyon örültem,mert az hittem, hogy az összes Luke love story-s blogot elolvastam már de szerencsére nem!:)
Nagyon várom a következő részt és nagyon tetszik ahogy írsz ahogy leírtad Emma érzéseit ahogy visszaemlékszik :) Remegek a következő részért!! :) Így tovább! :)
Puszi,
Barbi :)
Kedves Barbi!
TörlésÖrülök, hogy megtaláltad, és írtál nekem! :)
Örülök, hogy tetszik az írásstílusom és a visszaemlékezés. Remegsz a következő részért? Mit sikerült kiváltanom belőled? ;) A következő rész meg is jött ;)
Ölel,
Adelaide Owens
Drága Adelaide!
VálaszTörlésAz a visszaemlékezés nagyon-nagyon aranyos volt, és igaz, hogy azt mondtam, hogy az előző fejezet volt a kedvencem, most módosítok: ez a fejezet a kedvencem eddig. Hogy miért? Mert egyszerűen odáig voltam érte! Annyira aranyos és magával ragadó volt! <3 Luke pedig olyan igazi törődő, türelmes, aranyos, szeretnivaló, kicsit visszahúzódóbb pasinak tűnt, de szerintem Emmával így alkotnak tökéletes párost. :)
Kíváncsi vagyok, hogy mi fog itt még történni, már az interjút is nagyon várom. A legfőbb kérdés számomra azonban az, hogy mégis hogyan fognak újra összejönni? Aztán tartani a kapcsolatot? Jaj, nem tudom, hogy mi lesz itt, úgyhogy inkább gyorsan elolvasom a kövit is. :)
With love,
Miss Sunshine
Drága Miss Sunshine!
TörlésÖrülök, hogy mindig a legutolsó a kedvenc részed :) Luke-ot pedig szeretném minél jobban átadni, hogy hasonlítson a való személyiségére, és ahogyan én képzelem el. Az interjúkban mindig az arcát lesem, hogy mikor, mit csinál :)
Hogyan fognak összejönni? Nehezen, az biztos. De nem marad el, attól nem kell tartanod :) Tartani a kapcsolatot. Tekintve, hogy ezért nincsenek együtt, tényleg nehéz lesz. De majd meglátod ;)
Köszönöm, hogy írtál :)
Adelaide Owens