Kedveseim!
Remélem azért többen is törték a fejüket FantasyGirl-ön kívül a játékon, mindenesetre az eredményt elolvashattátok. Tehát hol találkozott először Luke és Emma? Miami, születésnap, parti. Hmm.... nem tudom, kinek mit árultam el, de röpke kis utalás már volt rá ;)
Szóval a rész megérkezett, de mint a másik blogomon is írtam, már utolértem magam, és lassan kénytelenek lesztek azt elfogadni, hogy nem minden héten jön rész. De minden tőlem telhetőt megteszek.
Szóval a rész megérkezett, de mint a másik blogomon is írtam, már utolértem magam, és lassan kénytelenek lesztek azt elfogadni, hogy nem minden héten jön rész. De minden tőlem telhetőt megteszek.
Adelaide Owens
Ezen a keddi napon fordul először az, hogy távollétünkben ő kezdeményezi a hívást. Én az utóbbi incidens óta nem
merem hívni, így a srác azt gondolta, hogy talán neki kell hívnia.
Meglepő módon sokfajta
témáról beszélgetünk, miközben én a konyhában tükörtojást készítek pirított
sonkával a belsejében. Ezen a héten délutános műszakom van, így a reggelek
szabadok.
- És mondd csak, hány
óra van nálatok? - vetek fel egy új témát, majd a hűtőből előveszek egy még
kibontatlan, szeletelt sonkát. Nekidőlök a konyha szélének, és szememmel a
tűzhelyet figyelem, de látni mégiscsak Luke-ot látom. A csodálatos, Ausztrál
tengerparthoz hasonlító szempárt, a zavarában piszkált piercingje vagy éppen a
hangtalan nevetése, mikor beszélgetünk. Eszembe jut a csókja, azaz édes csók,
amit már régen éreztem.
- Fél nap a különbség -
válaszol, és ezzel kizökkent a gondolatmenetemből. Rájövök, hogy a tűzhelyen
még mindig a tükörtojás sistereg, és egyből odamegyek, hogy levegyem azt.
- Jó reggelt - szólal
meg egy álmos hang nem sokkal mellettem. Meglepődve tapasztalom meg, hogy Mark
az. Hiszen munkahelyen kéne lennie, nem? Vagy másoknak így megy?
- Most számoljam ki? -
förmedek fel kicsit túljátszott színésziességgel. Közben mégis élvezem, hogy a
másikkal már olyan a kapcsolatunk, hogy mobilon is tudunk beszélni. Mosolygásom
közepette a tányérra teszem a kész tükörtojást, és a volt osztálytársam felé
sétálok.
- Szeretem a matekot,
úgyhogy ne tessék rosszat mondani! - parancsolja meg ő is kicsit túlzásba esve,
ám én így is elnevetem magam. Tudom, hogy Luke közelebb áll a matekhoz, mint
én, de ezt betudom annak, hogy bizonyára az édesanyja matektanár.
- Egy pillanat - mondom
a mobilba, majd a kényelmesen hátradőlt Mark felé nyújtom az igen finom illatú
tükörtojást - Kérsz? - kérdezem meg tőle, aki ekkor eszmél fel arra, hogy hozzá
beszélek. Megdörzsöli szemét, majd elveszi a felé nyújtott reggelit.
- Köszönöm - mondja,
mire én visszamegyek a tűzhelyhez, hogy a következő adagot csináljam. A
telefont visszaemelem a fülemhez.
- Szóval... mindjárt 11
óra lesz nálad? Mármint este... - teszem hozzá gyorsan, mielőtt a
matekszerelmes szíve egyből panaszt tesz felém. Szeretem mikor kicsit
civakodunk egymással, azt hiszem, az jó dolog.
- Kellett egy
számológépet halásznod ahhoz, hogy ki tudd számolni egy pillanat alatt? -
kérdez rá a másik, felhozva a Marknak ajándékozott tükörtojás idejét.
Megforgatom a szemem, majd megvizsgálom a tűzhelyen forró tojást. És úgy érzem,
egy kicsit kell még annak sülnie.
- Haha... csak Marknak
adtam tojást - válaszolok mentve a helyzetemet, és ismételten nekidőlök a
szegélynek. Elképzelem, ahogyan Luke Amerikában, éppen a sötét egű Boston
szívében, az erkélyen velem beszél telefonon. Esetleg lábával a csempékkel
játszik, vagy éppen kezét a korláton doboltatja.
- Öhm... ki az a Mark? -
vonja kérdőre előző kijelentésem kicsivel később reagálva arra. Felvonom a
szemöldököm, és egy kibukott nevetés a hirtelen válaszom.
- Nocsak... féltékeny
valaki? - nyíltan és őszintén kérdezek vissza, és mosolyra húzódik a szám.
Szememmel hunyorogva kitekintek az ablakon, és miután nem látok semmi kémény
füstöt sem, becsukom azt, mert valami furcsa szagot érzek a közelben.
- Emma - szól rám Mark,
mire én egy pillanatra elemelem a fülem mellől a készüléket. A srác közelebb
jön.
- Eléggé égett szag jön
a tűzhelyről - hívja fel figyelmem, és ekkor fordulok oda a tűzhelyhez.
Ijedtemben tágra nyílnak a szemeim, és hirtelen azt sem tudom, mit csináljak,
ebben Mark sem igazán segítőkész.
- Luke, le kell tennem.
- Mar... - hallom a
túlsó vonalon, de gyorsan megszakítom azt. Mit akart még mondani Markról?
Azonban, ahogy a kérdés megjelenik a fejemben, hamar el is illan, ugyanis a
tűzjelző éles hangja megszólal.
Gyorsan leveszem a
sütőt, és ronggyal legyezni kezdek a riasztó alatt. Mark végre a tettek
mezejére lép, és kinyitja az ablakokat és az ajtókat is. Az idegesítő hang
végre eláll, az elmém hátsó részében pedig dühös vagyok magamra a történtek
miatt, azonban rázkódó nevetésbe török ki. Istenem! Luke totálisan elfeledtetett
velem mindent.
- Öhm. Elfogadnék még
egy tükörtojást - mondja lakótársam, mire én odafordulok mosolytól derült
arccal, az égetett tojást pedig a kukába dobom. Összehúzom szemöldököm, hátha
segít abban, hogy megbizonyosodjak Mark komolyságáról. Viszont egy gond van
vele, elég komolynak tűnik. - Miért? Nekem ízlett - védekezik jólesően, mire én
megcsóválva a fejem, két adagot még megcsinálok. Nem tudom, miért van ez így, de a
pasik mindig többet meg tudnak enni úgy, hogy ne látszódjon az rajtuk. Apa is
hasonló, vékony alkata van, mégis jóval többet eszik, mint én. Anya szerint
nagyon hasonlítunk apára személyiségre. És szerinte vékony lábait is örököltem,
de furcsamód, Luke-nak vékonyabb a lába. Hát, ez van, aki koncertezés közben
edz.
Ezúttal figyelek is a tojára,
és körülbelül tíz másodpercenként nézek rá a készülő reggelire. Aztán odaviszem
a sráchoz a tányért, aki időközben el kezdte olvasni az "Ausztrália
csodái" című könyvet, melyet valószínűleg az előszobában talált.
- Tessék, itt a só is.
Ha esetleg még raknál rá - jegyzem meg leállva előtte, a tányér elékerül, amit
egyből teszt alá veti. Nem mosolyog, de a két gödör a szája szélén maradandónak
bizonyul.
- Nem. Ez isteni finom -
mondja a fiú, miközben szájába tömi a tojást. Mark furcsa egy szerzet, de ahhoz
képest, hogy tegnap úgy beszéltük meg, hogy különválunk a pénztárnál, szinte
végig együtt voltunk. Leszámítva a mosdót, és a sikolyházat, melyben sok pók
élte mindennapját - rettentően félek a pókoktól. A tegnapi nap történt egy
furcsa dolog is, melyet nem tudok hova tenni.
A Luna Parkban volt egy olyan
játék, mely hasonlított a hullámvasútra, csak éppen nem vasút volt, hanem két
férőhelyes, piros kiskocsi.
- Hol szeretnél ülni, Emma?
- kérdez rá nem sokkal a beszállás előtt. Nem tudtam, hogy min gondolkozzak,
mert a sor akkora volt, így már kicsit unott arccal néztem a srácra. A
vidámparknak az a lényege, hogy vidámak legyünk, nem?
- Ha vezetni kéne,
valószínűleg én vezetnék, de így inkább én ülnék előre - mondom válaszként, és
lépek egyet, hogy még közelebb lehessek a piros kiskocsihoz, mely már fél óra
óta untat engem. Remélem, Mark csak az udvariaskodásból kérdezte meg, mert
mögötte nen hiszem, hogy sokat látnék. Ám, nála nehezen igazodok ki. Mondjuk,
kin lehet?
- Mutassák fel a
jegyüket, köszönöm, fáradjanak beljebb és élvezzék a csodálatos utat - mondja
monoton hangon a dolgozó, akiben egy cseppnyi élvezetet sem hallok. Tehát akkor
erről szól a munka? Hogy egy idő után már megunjuk, és csak azért csináljuk,
mert kell?
Bemegyünk mindketten, és
megcélozzuk az első kiskocsit. Egy másik dolgozó odajön hozzánk, és lelkesebben
fogad minket:
- Úr, kérem szálljon be
- viselkedése a hű szolgákra emlékeztet, ám tudom, hogy van benne színészkedés.
Mark be is száll, a karomon pedig feltűnik a jegyünk dolgozónak. - Nicsak...
páros jegyük van. A végén készít egy fotót, ahol lehetőségük van csókkal
kedveskedni a másiknak, és most különleges képkeretet is adunk hozzá. Hölgy is
szálljon be - mutat az első ülésre, mire én nagyot nyelve a másik elé ülök.
Erről nem volt szó, hogy ilyen lesz! Ráadásul kényelmetlenül érzem a srác előtt magam,
mert testem számos pontban hozzáér a mellkasához. - Két hét múlva újra lesz
páros jegyre lehetőség, az évben többet soha!
Azt hiszem, két hét
múlva nem ezzel fogok törődni. Akkor már összecsomagolom a cuccaimat, és a
bőröndöm indulásra készen az előszobában fog állni. Ennek a gondolatára kicsit
elszomorodom, de próbálok nem a jövőre gondolni. És nem a srácra, aki eléggé
rám simul. Talán jobban is, mint kéne.
Igen, ez megtörtént
tegnap, és nagyon is emlékszem a srác arcára kiszálláskor. Teljesen más volt,
mint amilyen lenni szokott. Nem ő volt. És nem akarok nagyképű vagy eltelt
lenni, de úgy nézett rám, mint még soha.
Megrázom a fejem, annak
reményében, hátha a gondolat kiesik a fejemből, ám az csak megférkőzik a
fejemben. A tükörtojás azonban most nem éghet meg, úgyhogy teljesen
rákoncentrálok a kettőre, ami már készen is lett. Lezárom a sütőt, majd
odamegyek Markhoz.
- Öhm. Holnap tervezek
ebédet csinálni, úgyhogy ha esetleg ráérsz...
Nem fejezem be, mert így
is szerintem érti. Bólogat, majd tovább eszi a tükörtojást. A tányéromon eddig
mozdulatlanul elhelyezkedő étel egyikébe belebököm a villát, és enni kezdek.
Holnap éppen délutános
leszek, így tudok ebédet csinálni. Nem, ez nem igaz. Holnapra műszakot
cseréltem, hogy meg tudjam látogatni a reptéren Luke-ot, és ebéddel szeretnék
kedveskedni neki. De erről a mellettem ülőnek nem kell tudni.
A holnap hamar el is
érkezett. És izgatottan vártam, hogy a fiúk megérkezzenek. Leülök a váróterem
egyik székébe, de nem sokkal rá már idegesen sétálni kezdek. Annyira hosszúnak
éreztem azt a pár napot, míg nem volt. Legszívesebben megölelném, amit kilép a
repülőből, ám nem igazán tudom, mit fogok tenni.
Idegességemben a
körmömet rágom, és mikor legközelebb felnézek a falon csüngő órára, meglátom
Luke-ék repülőjének késését. Csalódottan lerogyok a legközelebbi padra. Az
arcomon elterülő szomorúságot nem titkolom el, és ez a mellettem ülő harmincas
éveiben járó nőnek fel is tűnik. Aranyszőke tincsei megrezzenek, mikor felém
fordul. Szemei alatt sötét táskák húzódnak el, de arcára fáradt mosoly terül.
- Az én férjem is azon a
gépen van - kezdeményezi a beszélgetést, miközben rászegezem a tekintetem.
Barátságos feleségnek tűnik, és biztos vagyok abban, hogy az is. - Gyerekeim
pedig már nagyon várják haza - néz fel a lámpákkal díszített plafonra, és látom
rajta, hogy elgondolkozik. Különféle érzelmeket látok elsuhanni szemében,
ezekből nagyon keveset ismerek fel.
- Sokszor utazgat? -
kérdezek rá nyíltan, és közelebb megyek hozzá, mert a váróteremben alig lehet
kivenni, amit a másik mond. Újból rámnéz, és ezúttal rátapintottam a lényegre.
A mosolya azt árulta el: "igen, kitaláltad".
- A cége nemzetközi, így
a felét itthon, felét Isten tudja, hol tölti. De már jó pár éve. Talán nyolc?
És van egy 4 és egy 6 éves lányunk. Most szeretném elmondani neki, hogy
harmadszor is apa lesz - húzódik széles mosolyra a szája, és megsimogatja a
hasát. Izgatott tekintettel rám néz, én meg csak pislogok, milyen jó család
lehet. 8 éve utazgat, és mégis együtt vannak, kitartanak egymás mellett, és
lesz három gyönyörűszép gyermekük.
- Hű, gratulálok -
mondom őszintén a nőnek, majd a hátam mögé néz, én is így teszek, majd
megnézzük, hogy mikorra várható a repülő: három percet jósolnak, és még
legalább tíz perc, mire a srácok ki tudnak jutni. Visszafordulok a nőhöz, aki
már láthatólag várja, hogy láthassa a férjét.
- Kérdezhetek valamit? -
tudakolom meg félve, hogy nem jön be neki a kérdésem. Félek, hogy rossz témát
tapintok meg, de olyan jó kapcsolatunk lehet. A velem beszélgető bólogat, én
pedig nem is hezitálok - Mi a titkuk? Hogy nyolc éve így kibírják egymás
mellett?
Kérdésem láthatólag
meglepte őt. Viszont tudja, hogy miért kérdeztem meg. Tudja, hogy én is olyan
embert szeretek, aki sokat utazgat.
- Nos, tudja, mikor
dolgozom, és mikor vannak szüneteim. Szünetben, és munkán kívül bármikor
hívhat. Akár éjfélkor, akár az öt perc szünetemben, mikor korgó gyomorral
inkább ennék. De amikor megjön, mindig kihasználjuk, hogy látjuk egymást. Mielőtt
elmegy, mindig elmegyünk vacsorázni egy étteremben. Viszont úgy érzem, sokat
rásegítettek a kapcsolatunkra a gyerekek. Mert ők kettőnkké, és mindig rá
emlékeztetnek.
Hosszú monológja után
azt sem tudom, mit reagáljak. Ezért hirtelen döntéstől elhatározva megölelem
őt, mire egy meglepett nevetés a válaszom. Aztán ő is átölel, és ez egészen
addig tart, míg meg nem szólal:
- Egy szőke srác nagyon
téged bámul - mondja, mikor még ölelem őt. A szívem azonnal nagyot dobbant, a
gyomromba pedig pillangók költöznek.
- Felsérózott haj,
piercing a száján, magas és igen helyes? - kérdezek, mielőtt elengedném, vagy
éppen megfordulnék. Aztán mégiscsak kibújok az ölelésből, de tekintetemet még
mindig a nőn tartom.
Drága Addy!
VálaszTörlésJujci! Mondhatnám, hogy egy kedves ismerősömet imitáljam, és be kell vallanom, hogy a fejezet végére valóban ilyen érzetem volt. Vegyük sorra a történteket:
- Luke és Emma nagyon aranyosak voltak, ahogyan telefonon keresztül civódtak. Imádom az ilyen kapcsolatokat, és az ő aranyos párjukhoz ez még inkább hozzáadott valamit. Luke féltékenykedése sem volt semmi, mikor meghallotta Mark nevét. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e ebből valami. Bár biztos vagyok benne.
- Mark, Mark, Mark... még mindig bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Na, ezt sem tudom, hogy most akkor megcsókolta-e a lányt vagy sem. (Remélem, nem) Ámde úgy érzem, hogy kezd érezni valamit Emma iránt. Elvégre is lakva ismerszik az ember...
- A reptéren örülök, hogy Emma tudott beszélgetni valakivel, és hogy ilyen pozitív tapasztalatokkal rendelkező nő volt az illető. Hallgasson is rá! Na, nem azt mondom, hogy most azonnal kezdjenek el gyerekeket gyártani Luke - pedig de cuki lenne egy szöszke kék szemű kissrác, na de mindegy -, hanem hogy tartson ki!
- És a vége. Jaj, te is aztán értesz a függő véghez! Tűkön ülve várom a folytatást! Csak így tovább! <3
Ölel, FantasyGirl
Kedves FantasyGirl!
TörlésMondtam én, hogy lesz még telefonbeszélgetés! És még nem az utolsó! ;) Azt pedig muszáj volt beletennem, hogy Luke egy kicsit féltékenykedjen. De természetesen a lány előbb szólhatna ezért, mert Luke után sok-sok lány rohan :)
Hm... hát, lesz még valami Markkal kapcsolatban, de nem akarok elárulni túl sokat. Még a végén csomó mindent megtudsz! :P A csóknál enyhén röhögésbe törtem ki (remélem, nem veszed sértésnek), mert ilyen meg sem fordult a fejemben. :)
Gyerekgyártás? Esküszöm, hogy hasizmot fejlesztek, miközben a véleményeidet olvasom! :D
Nem is tudom, kitől tanultam <3
Addy
Szia!
VálaszTörlésJaj! Ez a rész nagyon édes volt. A kedves nő, az hogy Adelaide odaégette a tojást, mert Lukeal beszélgetett telón. Ami Markot illeti én nem tudom hova tenni a srácot. De majd kiderül valamikor mi lesz. És kíváncsi vagyok,hogy sül el a viszontlátás Luke és Adelaide között. :3
Ölel:
xxCat
Drága Cat!
TörlésAzt gondoltam, hogy ha már sokat gondol Luke-ra, miért lenne hely a tojássütéshez? ;) A Markos dolog pedig ki fog derülni, nem fogtok tudatlanságban maradni! :)
Köszönöm, hogy írtál <3
Addy
Drága Adelaide!
VálaszTörlésHát, hát, mit ne mondjak, eseménydús fejezet volt! ;)
Luke és Emma beszélgetései nagyon tetszettek, jó volt a civakodásaikat olvasni, és ahogy apró megjegyzéseket tettek egymásra, illetve gondolatban. Vicces volt olvasni, hogy a matek szóba jött, hiszen én is tudom, hogy Luke imádta a matekot, és az anyukája is matektanár, úgyhogy olyan jó érzés volt ezt így beleépítve olvasni. Nagyon tetszett a beszélgetésük, mert olyan reális, de mégis aranyos volt! Nagyon szurkolok nekik! :)
A tükörtojásos incidens feldobta a fejezetet, de Mark kicsit furcsa volt számomra, mármint hogy mintha tényleg bírná a lányt, főleg a vidámparkos eset után. Nem nézem nagyképűnek a lányt, mert észrevette, sőt inkább örülök, mert vannak karakterek, akik nem vennék észre. Mégis, szerintem azt az ebédmeghívást nem kellett volna mondania, hátha félreértelmez valamit a másik. De majd meglátjuk! ;)
A vége aranyos volt, tetszett az a beszélgetés a nővel, és ahogy megmagyarázta, hogy miért vannak még mindig együtt. Nagyon jó rész volt összességében, nekem nagyon tetszett! Csak így tovább! :D
With love,
Miss Sunshine