2014. augusztus 7., csütörtök

5. fejezet

Kedves Idelátogatók!
Először is, szeretném megköszönni a véleményeket, és feliratkozásokat :) Ebbe lesz mindegyik 5SOS tag, bár az interjú miatt csak nézőként vagyunk jelen a részben. És kérlek titeket, hogy ne csapjatok le a vége miatt. Viszont muszáj volt ezt beleírnom... ;) A véleményetekre pedig nagyon kíváncsi vagyok.
Jó olvasást szeretnék kívánni,

Adelaide Owens

Reggel még csak ébresztő sem kell, hogy felkeljek, ugyanis már félórával a tervezett előtt kipattant a szemem. Viszont győzködtem magam, hogy ez csak egy interjú, melyen háttérszereplő leszek. Mindig is az voltam a banda történetében, hisz Luke-kal mindig úgy találkoztunk, hogy az újságíróknak még csak ideje se legyen megtudni, hol is vagyunk.
Kikelve az ágyból egy térdközepéig érő nadrágot húztam magamra, és egy egyszerű fekete pólót. Egy hosszas nyújtózás után a konyha felé tartva sikeresen rálátásom nyílt a folyosón, papucsában csoszogó Markra, aki éppen a fogát mosta.
- Jó reggelt, hölgyem - köszön a társam, és nem is akármilyen módon. Amit a mondat végére tett, egészen meglepett, de nem is tudom, milyen értelemben. Barna, rövidre nyírt haja kócos, és egy csíkos fürdőköpenyt vett fel. És gyerekes viselkedését azzal be is bizonyítja, hogy a fogkefét nem veszi ki szájából, míg hozzám intézi szavait.
- Melyik században élünk? - kérdezek rá kis gúnnyal a hangomban, és egy pillanatra leállok. Ő is így tesz, majd kiveszi szájából a fogkefét.
Nem volt mindig ilyen a kapcsolatunk. Csak, mint minden srác az osztályban, ő is piszkálta a lányokat. És ebben én sem maradtam ki, bármennyire is szerettem volna. Mindig is úgy tartottam, hogy a fiúkat egyfajta járvány vagy vírus kapta el, amiért így viselkednek, de sajnos ebben csak reménykedem.
- A csodálatos 21. században - firtatja tovább a témát szájában a fogkrémmel. Nem nyújtott szép látványt, és ezt nem is titkoltam. Fintorogva a másikra tekintek.
- Inkább húzz fogat mosni - ajánlottam neki az ő lakásrészére mutatva, majd hozzáfűztem - És remélem elmosogattál magad után! - erre ő csak megvonja igen széles vállát, és elvonul. A konyhába érve meglepődöm, mert tényleg rend uralkodik. Jó érzéssel, és békésen nyitom ki a hűtőt, majd nagy kortyokban iszom az egyik kibontatlan ásványvizes flakon tartalmát.

Hiába van 21. századi találmány a kezemben, a tájékozódás mégsem megy könnyen. Luke megadta a helyszínt, és még több tudnivalót is, de ez nem segít a helyzetemen. Az, hogy életemben először most vagyok a kontinensen, ekkor tükröződik a tetteimben. Ismeretlen a hely, az akcentus és az utcák is.
Mikor már éppen azon gondolkozom, hogy felhívom Tiát vagy netalántán Luke-ot, észrevettem egy csapat lányt az egyik épületnél. Közelebb sétálok hozzájuk, és az épület felirata az, amit meghívóm írt. A nagyrészt lányokból álló tömeg tagjai folyamatosan szélednek be a jegyükért cserébe.
Beállok a sorba, és azt veszem észre, hogy nagyon kitűnök a tömegben az extramentes ruhámban, a 5 Seconds of Summerös pólók és egyebek között. Összehúzom magamon a pulcsit - mintha ez segítene - majd várom, hogy sorra kerüljek. Két lány előttem erősen próbálkozik, hogy Calum hívta meg őket, de a biztonsági őrök nem hisznek nekik. Aztán következem én, és nem szeretném őket kiakasztani, de így is sikerül.
- Luke hívott meg - próbálok nem arra gondolni, hogy a srác esetleg elfeledkezett volna arról, hogy szerez nekem egy helyet az interjúra. A két férfi egymásra néz, majd az egyik szórakozottan megjegyzi:
- Egek mennyien akarják azt, hogy Luke meghívja őket - jegyzi meg egyik a másiknak, és szerencse, hogy ezt nem veszem magamra. Mosollyal az arcomon nyugtatom magam, miközben elővesz egy lapot az egyik férfi - Mi a neved? - kérdez rá, miközben - gondolom - a meghívottak listáját keresi a sok lap között. Sötétebb bőre Calumot juttatja eszembe, a srácot, akivel már többször is sikerült beszélgetnem. Csak az éppen nem mostanában volt.
- Emma Webster – jelentem ki határozottan, mire az őr felvonja egyik szemöldökét a lapra meredve, majd rám néz. Megmutatja a másiknak a látottat, majd félreáll az utamból. Széles mosollyal, és „Én megmondtam!” arckifejezéssel lépek be kettejük között a kis épületbe, miután a kezembe nyomnak egy kis kártyát. Az ülőhelyem sora és száma található rajta. A nyilak a padlón segítenek tájékozódni, így hamar megtalálom azt a termet, melyben a srácok minden bizonnyal interjút fognak adni.
Leülök oda, ahol kijelölték nekem a helyet. Második sor, jobb széle, így a helytöréssel nem kellett bajlódnom. Ami pedig a kíváncsiságomat illeti… ő választhatta nekem ezt a helyet? Vagy csak szimplán kért plusz egyet? Annyi minden érdekelt, ám most nem kérdezném ezt meg tőle.
Ashton dobját hozzák be éppen - bár nem ő -, és a rajongók egyből sikongatni kezdenek. Körbenézek, és meglepődöm, hogy nincsenek is annyian, mint amennyire számítottam. Kisebb számban jelentek meg, viszont gondolom, a vagyonosabbak tehetik ezt meg - és még a szerencsések, mint például én.
Ismét sikongatás járta végig a termet, és mikor legközelebb az emelvényre tekintek, Michael és Ashton sétál ki a színfalak mögül, és integet a rajongóknak. Nem sokára Calum is megjelenik, végül Luke is megérkezik.
- Jó reggelt, Sydney! – köszön Ashton mikrofonnal a kezében, majd leül a dobjához, és a teremben síri csend áll fent. Folytatja – A banda nevében köszönöm nektek, hogy eljöttetek. Ez egy rendkívüli interjú, nem igaz? – tudakolja meg, mire hangos ujjongás hangzik el a térben. Körbenézve csak azt állapítom meg, hogy valamiről nem tudok. Hol van a riporter? – Oké, akkor jöhetnek is a kérdések! – hangzik el, miután a tömeg lecsendesedik. A mellettem lévő tinédzser egyből felkapja a kezét, és még sokan az ő példáját veszik. Nos, erről Luke elfelejtett említeni.
Furcsábbnál furcsább kérdések hangoznak el az első fél órában, bár közte volt az, hogy a srácok szinglik-e. Mindegyikük azt válaszolta, hogy igen. És kíváncsi lennék, mi is zajlik le ilyenkor Luke fejében. Egészen idáig ide sem nézett, mintha csak egy ember lennék a tömegben. Nem tudom, hogy most ez jó-e vagy sem.
- Mi a kedvenc fagyitok? – kérdez rá egy kicsit pufokásabb lány, akinek pólóján a banda logója rajzolódik ki. A válaszokat kevésbé figyelem, bár Luke-ét akaratlanul is kiértem. Anélkül is tudom, hogy a kekszes, mert párszor már fagyiztunk együtt. És sohasem engedte, hogy kifizessem.
Emlékszem arra is, hogy egyik fagyizás alkalmával a londoni utak egyikén levettük cipellőinket, és rámentünk a fűre, majd ott folytattuk a sétánkat. Meglepően jó idő volt azon napon, Luke és a barátai pedig a londoni turnéjuk alkalmával ott voltak, és azt az egy napot pihenőnek megkapták a koncertek között. És ezt az egyet Luke rám szánta. Hihetetlen jó érzés volt.
- Szoktak jönni ilyen rendezvényre közeli hozzátartozóitok? - hallom meg a következő kérdést közvetlenül a hátam mögött, kiszakítva a gondolatmenetemből. Olyan, mintha nem is a kérdező rajongóra néznének, hanem rám. És ez furcsa nekem. A legfurcsább az egészben az, hogy Luke egészen idáig egyszer sem nézett felém.. A földet bámulja, a piercingjét piszkálgatva.
- Hogyne, nem gyakran, de igen - válaszol végül Calum, aki egy pillanatra rám néz, majd a közönség tagjaira. Luke felnéz, és a mikrofonhoz közelít, hogy beleszóljon. Kíváncsiságom egyből furdalja az oldalamat.
- Sokszor jönnek, bár inkább csak ausztráliai rokonaink vannak. De igen, a mai napig.
Válaszolja Luke, Mi felér nekem egy megkönnyebbüléssel. Hiszen azt mondta, a mai napig. Tehát lehet, hogy rám célzott? Annyira szeretném, hogy így legyen! Kíváncsi vagyok a tömeg reagálására, de úgy látom, ebből is "csak" az örömöt, és a mosolyogást tudják kihozni a fiúk a rajongókból. Gondolom, még mindig nem fogják fel, hogy találkoztak a 5 Seconds of Summerrel.
És akkor megpillantok egy embert, akit egészen idáig nem volt alkalmam látni, mégis tudom, ki az. Ugyanabban a sorban ül, mint én. Az íves soroknak köszönhetően pedig teljes rálátásom nyílik rá.
Leigh ül ott, hamiskás mosollyal az arcán. 

4 megjegyzés:

  1. Drága Adelaide!

    Nagyon kíváncsian vártam már a folytatást, és hogy mit hoz ez az interjú. Bevallom, Emmához hasonlóan én sem gondoltam volna, hogy éppen ilyen rendkívüli interjút követhetünk majd nyomon, de ez mindenképpen ötletes volt a részedről! Markot kezdem egészen csípni, bár kicsit gyerekes az igaz, de legalább a lány nincsen egyedül és van, akivel felszabadultan tud beszélgetni az elfoglalt 5SOS-tagokon kívül is.
    Nagyon bírtam a két biztonsági őrt, főleg azt amelyik megjegyezte, hogy ha tudná, hányan akarják, hogy Luke meghívja őket! Jót mosolyogtam rajta. Aztán meg elgondolkodtam, hogy ki/mi rendezi ezt az eseményt, és tényleg jegyet kellett-e vennie a többi rajongónak vagy sorsolás alapján kerültek oda. Leight pedig melyik kategóriába tartozott. Vajon ő is olyan szerencsés volt, mint Emma? Ajjaj, Luke, bajban vagy!
    Egyébként Luke válasza nekem valahogy nem egészen stimmel. Értem, mit akarsz vele mondani, de ez úgy jön ki, hogy ettől a naptól fogva már nem csak ausztrál rokonaik lennének. Mindegy, a lényeget értettem, és mentálisan megcsapkodnám a srácot annak ellenére is, hogy nem lehet könnyű helyzetben. Még ha Leight csak egy rácsimpaszkodott lány is, nem olyan bunkó ő, hogy csak úgy lerázza. De ez mlyen hatással lesz az Emmával való kapcsolatára? És miért nem nézett rá egyszer sem? Oké-oké, nem akarja lebuktatni magukat, mert minden lépését kamerák kísérik, de akkor is!
    Jaj, szegény Emma! Remélem, a folytatásban megtudja, mi is ez az egész. Izgatottan várom a folytatást! Csak így tovább! <3

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves FantasyGirl!

      Én abban a hitben éltem, hogy már visszaírtam neked. Na, de sebaj, most ez megtörténik :) Az interjú remélem elképzelhetőnek tűnik, mert láttam már pár ilyet, aztán meg ide illett :) Mark fura srác, de nem csak úgy van a történetemben, lesz még szerepe :)
      Hmm... a biztonsági őrök. Annyira el tudtam képzelni a jelenetet. Nem tudom, csak úgy jött. Igen, Luke mindenképp bajban van, mert Leigh bárhol is legyen, valahogyan megtudta. De ez a későbbiekben kiderül :)
      Hmm, igazad van... de nem tudom máshogy, ilyen formában átadni. Mindegy, remélem tényleg azért meglehetett érteni. És igen, itt látszik, hogy Luke személyiségére írom a sztorit, mert ő nem olyan bunkó, hogy valakit csak úgy lerázzon. Igen, én is sajnálom Emmát :)
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Ölel,
      Adelaide Owens

      Törlés
  2. Drága Adelaide!

    Hát, igen, sajnos igazad volt, ez a függővég! Jól értesz ehhez, csajszi! ;)
    Nagyon tetszett maga a rész, hiszen lendületes volt, könnyed, fiatalos és élettel teli. Mark megjelenését nem vártam, de azért vicces volt elképzelni ezt az egész jelenetet, és látni magam előtt, ahogy a srác fogkefével a szájában beszél a lánnyal, és akaratlanul is elképzeltem a helyére Luke-ot. *-*
    Az interjú nagyon aranyos volt, és tetszett, hogy nem a szokásos módon zajlott, tehát a rajongók tehettek fel kérdéseket. Ezt nagyon el tudtam képzelni a fiúknál, hiszen úgy látom, hogy egyszerűen oda vannak a rajongóikért. *-* Viccesek voltak a kérdések is, bár ezt is teljes mértékben el tudtam képzelni, viszont végig azon filóztam, hogy Luke miért nem néz fel. Akkor talán Leigh miatt? Egyébként pedig őt ki hívhatta meg?
    Remélem, hogy megtudjuk a következőben, és legalább lesz valami ránézünk Emmára Luke-os jelenet, vagy mondjuk éneklés közben összetalálkozik a tekintetük, mert akkor megnyugodnék. :) Már alig várom a következőt! <3

    With love,
    Miss Sunshine

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága MIss Sunshine!

      Öm, nem sokszor írtam függővéget, de gondoltam: miért ne? És örülök, hogy így gondolod!
      Elképzelni Luke-ot, ahogyan fogkrémmel a szájában beszél? Na, nem! Ő ennél sokkal nagyobb úriember, ő ilyet nem tenne :) Mindegy, vicces gondolat!
      Jó kérdéseid vannak. Úgy, mint FantasyGirlnek is. És megígérem, hogy ezekre a válaszokat megkapjátok :)
      Hát, azt majd meglátod/vagy már megláttad ;)
      Megtiszteltél azzal, hogy írtál <3

      Ölel,
      Adelaide Owens

      Törlés