2014. július 24., csütörtök

3. fejezet

Tisztelt Olvasóim!
Szeretném most is megköszönni a kattintásokat, véleményeket és a feliratkozásokat. Másodsorban meg remélem, hogy tetszik a rész, bár tudom, hogy Ashton nem lett olyan Ashtonos, de remélem, kibírható. :) Jövőhéten nyaralok, de állítólag van internet a szálláson. Tehát, ha minden igaz, akkor fel tudok rakni részt.
Szeretnék jó olvasást és Luke-os álmokat kívánni <3
Adelaide Owens

Másnap mikor reggel elkezdek dolgozni a Swell étteremben, még a villanyt is fel kell kapcsolni, hogy normálisan láthassunk, mert az eget sötétkék felhők takarták. A pultot pedig vizes ronggyal törölhetem le, mert egy kisgyerek kiborította narancslevét. A rongynak ráadásul kellemetlen szaga van, így nem merek belegondolni, hogy mi lehet a története.
Megfordulva látom, ahogy egy középidős, szőke hajú nő jelzi, hogy fel szeretné venni a rendelést. Odasietek hozzá, majd gyorsan kihalászom a zsebemből a jegyzetelőmet. Megkeresi szemével a kiválasztottat, majd ezt mondja:
- Pikáns hússzeleteket szeretnék kérni rizskörettel. A fiamnak pedig dinófalatok szintén rizskörettel - válaszol, mire én seperc alatt leírom azt. Felnézek rájuk, és a nőn nem nagyon látszik, hogy rendelne még. Finoman megszólalok.
- Italt esetleg? - mosolygok a vendégekre kedvesen, majd az anyuka pedig fejéhez kap, mintha most jutott volna először eszébe, hogy általában italt is szoktak kérni. A végén már elgondolkodom azon, hogy esetleg én mondtam volna valami rosszat.
- Azt még gyorsan megnézzük - néz rám bocsánatkérően, majd eggyel hátrébb lépek, hogy ne zavarjam őket. A szőke, göndör hajú nő a kisfiával cseveg, én addig körbenézek a térben. Látom, ahogyan a pultos éppen limonádét készít, Nia szintén rendelést vesz fel, a tévében pedig srácok beszélnek, a mosdóból egy nő jön ki. Egy pillanat... a tévében srácok beszélnek. A szemem azonnal visszaugrik a képernyőre, és a sejtésem bebizonyosodott: a fiúk vannak bent a tévében, méghozzá élő adásban. Épp csak egy megbizonyosodásig tudom nézni, mert a hirtelen érdeklődésemnek véget vet a rendelőm:
- Akkor én málnaszörpöt szeretnék, Toby... te mit szeretnél? - tudakolja meg a kisfiától az anyuka, és a kis srác felé fordulok. Felnéz eddigi szalvétahajtogatásából, és rám szegezi tekintetét. Elmosolyodom, amiért nem tudja levenni rólam a szemét, mert mindig is azt mondták, hogy a gyermekek szíve nem csal. És hiszek is ebben.
- Öm... én limonádét kérek szépen - mondja illedelmesen a Toby nevezetű srác, mire én bólintok egyet, és már le is adom a rendelést a konyhán. Visszasietek a vendégek közé, gyorsan körbenézek, és mivel senki sem veszi fel a kontaktust velem, amiért rendelni szeretne, ezért leülök a pulthoz, és meghallgatom a banda interjúját.
A legtöbbször Ashton beszél szokás szerint, néha Michael is megjegyez valamit. Calum és Luke pedig általában csak akkor szólal meg, ha őket kérdezik vagy meghagyják nekik a válaszadás lehetőségét. Nemsokára megjelenő albumjukról beszélnek a leginkább, és látszik, hogy már nagyon várják ők maguk is a megjelenést. Most nem, de régebbi szám felvételénél már volt alkalmam ott lenni, és tudom, hogy nem könnyű munka.
- Meg kellett volna igazítanom a hajam - tűnődik el mellettem valaki, ám tudom, hogy ezeket a  szavakat hozzám intézték. A hang felé fordulok, és mikor ránézek a göndör hajú Ashtonra, nem sok kell, hogy kiugorjon a szívem a helyéről.
- Elméletileg interjún kéne lenned! - jegyzem meg ijedt tekintettel, mikor a tekintetem az "élő" adású tévé és Ashton között mozog. A srác mosolya vigyorrá alakul időközben, aki leül a mellettem elhelyezkedő székre. Haját ismét fejpántba fogta, és egy laza, ujjas és fekete pólót vett fel.
- Nem nagy cucc benyomni, hogy élő - rántja meg vállát Luke bandatársa, aki testével felém fordul, mint aki bizalmas dolgot készül mondani. És ezt hirtelen nem akarom tudni. Barna göndör hajáról leveszi a fejpántot, és megigazítja fürtjeit. Utána kér egy italt a pultostól, aki máris készségesen készíti neki.
- Luke küldött? - tudakolom meg tőle, miközben néha meglesem, hogyan is csinálja meg a koktélt a pult túloldalán szorgoskodó munkatársam, melyet Ash kért tőle. Úgy adja hozzá a hozzávalókat, mintha csak szimplán keveréket gyártana abból, amit talál. Alapesetben nem kéne sok, hogy ezen elámuljak. Azonban a mellettem ülő most jobban érdekel - és, hogy miért van itt.
- Nem igazán. Inkább magamtól - vonja meg vállát, én pedig kicsit csalódott vagyok, amiért azt gondoltam, hogy Luke küldte ide, hogy esetlegesen beszéljen ő velem. Lehet, hogy csak azért gondoltam ezt, mert ez a könnyebb út: nem beszélni egymáshoz, hanem máson keresztül. Azonban tudom, hogy a nagy dolgokhoz kitartás, erő és rögös út szükséges. Csak nehéz elindulni. Folytatja, mielőtt inna a koktélból, melyet elé toltak - Viszont Luke miatt - fejezi be, mire nekem halvány mosoly kúszik az arcomra. Igazából sejtettem, hogy nem csak úgy jött, mert azért ő mégiscsak Ashton Irwin, aki elég elfoglalt ahhoz, hogy csevegjen lányokkal - bárki ki tudja.
- Csakhogy... dolgoznom kell - préselem össze a számat vékonyra, majd felállok és indulni kezdek a konyha felé, mire a srác megfogja a csuklómat olyannyira, hogy meg is állít. Visszafordulok hozzá, és sóhajtok egyet. Barna szemeiben tükröződik a kinti sötétkék ég, és elgondolkozom azon, hogy én így érzek-e belülről, és az valójában az én tükörképem-e.
- Nem menekülhetsz.
Tudom, mondanám, de nem jön ki semmi a számon. Ashton szokásos vigyorgásának pillanatok alatt nyoma veszett, és kezdem úgy érezni magam, mint egy tinédzser ki az apjával beszélget.
- Csak… felveszem azt a rendelést, és visszajövök - mutatok egy asztalra, ahonnan már többször is néztek rám - bizonyára rendelésre várva. Ash elengedi a kezem, én pedig előveszem a jegyzetelőmet.
- Ígéred? - néz rám kérlelően, mire nekem majdnem megesik a szívem. Elmosolyodom, majd ezt mondom:
- Ígérem.
Aztán megpaskolom a hátát, és elsétálok a vendégekhez. Négy fiatal lány ül az asztalnál, nem hiszem, hogy idősebbek lennének, mint én. A rendelés gördülékenyebben zajlik le, bár lehet, hogy ez azért van, mert megtaláltuk a közös hangot. A konyhába megyek, leadom a rendelést, majd visszasétálok előbbi beszélgető partneremhez. Mielőtt leülnék, körbenézek az étteremben, majd csak utána foglalok helyet Ash mellett.
- Szóval… tudod, kik vagyunk. És bizonyára tudod, hogy nem csak az országunkban vagyunk híresek - kezd bele a srác a mesélésbe, és nem vágom félbe. Örülök, hogy ő kezdi - Londonban is biztosan láttál már plakátot rólunk. Sokat utazunk, ezt is tudod. Azt viszont nem biztos, hogy este, mikor a hotelba vagy hazaérkezünk, akkor még ahhoz sincs mindig erőnk, hogy levegyük a cipőnket, mikor az ágyba zuhanunk. Meg kell azt értened, hogy Luke rendkívül sokszor gondol rád, és tudja, hogy valahol elrontotta. Mert végül már nem is keresett téged. De sokszor kérdezte tőlünk, mennyi az időeltolódás. És mikor mondtuk, hogy nálad hajnali 4 van, még csak sms-t sem akart küldeni, nehogy felkeltsen. És ez nem egy eset.
Akaratlanul is elképzelem azt, amit mondott. Hogy én az igazak álmát alszom,Luke pedig azon filozofál, hogy merjen-e küldeni nekem bármit is. Ha tudná, hogy engem semmikor sem zavar! És ha kéne, minden éjjel felkelnék, csakhogy beszélgethessek vele.
- Olyan életem sohasem lesz, mint amilyen nektek van. Így kevésbé fogom megtapasztalni. Viszont, tudod… nem tudok úgy viszonyulni hozzá, mint régen - csuklik el a hangom a végére, de aztán összeszedem magam, hogy legalább a srác előtt erősnek tűnjek. Ujjai a pohár szegélyével játszadoznak, de közben végig rám néz.
- Szereted? – kérdezi meg ugorva a témát, mire nekem eszembe jutnak Luke kék szemei, a szájpiercingje, melyet állandóan piszkál, és az arca, mikor elmerengőben van. Széles mosolyra húzódik a szám.
- De még mennyire - válaszolok, majd olyan témákba elegyedünk, ami nem feltétlen Luke-ról és rólam szól. Sajnálom, hogy nem tudom a teljes figyelmem rá szentelni, de miközben dolgozok, ez nem is könnyű. Azt hiszem, most volt a legőszintébb beszélgetés kettőnk között.

4 megjegyzés:

  1. Drága Adelaide!

    Nagyon vártam már a folytatást, és ha csalódottság csírázott is bennem, amiért Luke nem volt benne, az Ashtonnal való beszélgetés kárpótolt. Tetszik, ahogyan figyelsz a látszólagos apróságokra is, mint a rongy története meg hasonlók. Különösen tetszett ebben a részben, hogy nem erőltetted a munka leírását, inkább a lány gondolataira fókuszáltál. A TV-nél kissé zavaró volt, hogy srácokból "a fiúk" lettek egyik mondatról a másikra, és ebből nekünk tudnunk kellett, hogy kiről beszélsz, de végül is érthető. Ashton felbukkanása mosolyt csalt az arcomra, az effajta megjelenét el tudnám képzelni róla. Ahogyan azt is, hogy ilyen aranyosan próbálja egyengetni "öcsikéje" szerelmi életét. Mondjuk be kell vallanom, hogy egy pillanatra megijedtem (a csukló megragadásos résznél), hogy szerelmi háromszöget akarsz kihozni ebből a történetből, de örülök, hogy nem. Ash magyarázata logikus, a kérdése kissé hirtelen, de érthető. A lány helyében nem tudom ki tudtam volna-e ezt így bökni, de jó volt, hogy neki volt ehhez bátorsága. Izgatottan várom máris a folytatást!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága FantasyGirl!

      Hm... gondolom, hogy kárpótolt ;) Az apróságokra mostanában nagyon figyelek, mert úgy gondolom, hogy az is szerves része egy történetnek. Örülök, hogy tetszik :)
      Igen, így utólag olvasva tényleg furcsa, hogy fiúkat írtam a 5sos helyett. Hát, látszik mennyire szeretem őket.
      Ashton megszólalása csak úgy jött, nem is kellett ezen gondolkoznom. Én is annyira Ashton-osnak gondolom, kevésbé a csukló megragadásosnál. És mikor olvastam soraidat, elmosolyodtam, mert nem igazán akarok szerelmi háromszöget csinálni. Tudnék, de nem szeretnék.
      Hmm... lehet, hogy nem kellett volna kimondania. Ezen filózom, de most már ez van. Aztán meg szerintem mindenki a csókra, vagy a rendes vallomásra vár. Nos... nem lesz az annyira messze :)
      Köszönöm, hogy írtál! <3
      Addy Owens

      Törlés
  2. Drága Adelaide!

    Nagyon-nagyon aranyos fejezet volt, és bár nem Luke volt benne, nekem máris az egyik kedvencem lett. :) Tetszett a bölcs Ashton, hiszen kicsit így is képzelem el őt: komolynak, ha kell, de ha nem, akkor inkább marad a gyerekes, viccelődös zeneőrültnél. Nagyon jól átjött a beszélgetésük, éreztem az életet a párbeszédekben, és ez nagyon fontos dolog, ha írásról van szó! :)
    Tetszett, hogy a munkát is beleszőtted, hiszen mégis csak azért van itt a lány, és örülök, hogy nem feledkeztünk el erről sem. :) Ugyanakkor az is mosolyt csalt az arcomra, amikor az élő adás közben Ashton felbukkant mellette. Hirtelen én sem tudtam, hogy mi van, de aztán vigyorogva olvastam tovább. :D
    Nagyon tetszett ez a fejezet is: fiatalos volt, könnyed és szerethető. Csak így tovább! <3

    With love,
    Miss Sunshine

    U.i.: Bocsánat a kimaradásért, csak nyaralni mentünk a családommal. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Miss Sunshine!

      Luke nem volt benne, tény, de azt tartom reálisnak, ha nem minden fejezetben tűnik fel. Főleg úgy, hogy alig vannak Ausztráliában. Hmm, féltem, hogy nem lesz Ashtonos, de szerintem van egy ilyen része a srácnak. Egy olyan része, melyben ő az apuka a bandában, és segíteni szeretne a fiának :))
      A munka még sokszor lesz benne, mert mégiscsak a mindennapjai részét alkotja. A felbukkanás, hát... az Ashtonos :D
      Köszönöm a véleményedet <3
      Adelaide Owens

      U.i.: Nem baj, annak örülök, hogy írtál, és nem annak, hogy mikor. Jobb később, mint soha ;)

      Törlés